A múlt héten a szakosztály vezetősége találkozott a Magyar Pedagógiai Társaság irodájában Tótfalusi Istvánnal, hogy felkérjük ügyünk védnökének.
Ugye, mindenkinek ismerős a név? Azért ideidézem a Libritől:
"Tótfalusi Istvánt aligha kell bemutatni bárkinek is, az egyik legsokoldalúbb személyiség a magyar kultúrában. A kiváló műfordító, író, nyelvművelő harmincöt éven át a Móra könyvkiadó szerkesztőjeként dolgozott. Főleg ismeretterjesztő könyveket ír; a gyerekek körében az Operamesék aratott tartós sikert, az idősebbek főleg nyelvi tárgyú könyveit, szótárait és lexikonjait olvassák (Magyar nyelvhelyességi kéziszótár A-tól Z-ig, Színes szinonimatár, Idegen szavak magyarul, Idegenszó-tár. Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára, Vademecum. Szokatlan szavak szótára, Kis magyar nyelvklinika). Sokat fordított számos nyelvből, főleg verseket; vitathatatlanul magas színvonalon Egyebek között a svéd kultúra hozzáértő tolmácsolója (Ami a szívedet nyomja) – ő állt annak idején a svéd gyermekversek robbanásszerű sikerének hátterében, ő tette számunkra ismertté és hozzáférhetővé a skandináv ország kultúráját."
Nagyszerű, sziporkázó intellektusú embert ismerhettünk meg. Felkértük, hogy támogassa egy általunk létrehozandó internetes gyerekszótár ügyét. A megbeszélés nem várt sikerrel zárult: Tótfalusi István felajánlotta, hogy bármely szótárát (a híres Vademecumot is) használjuk bátran és digitalizált formában közöljük!
A megbeszélés másnapján felvittem az ötödikeseimnek könyvtárunkból a művei egy részét. Az óra hatására újult lelkesedéssel láttak hozzá a csoportok a megkezdett János vitéz szókincstárhoz, amiből velük akarok országos mozgalmat indítani. -De ez már egy másik történet.
Éva
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése